Néhány héttel ezelőtt hatalmas földrengés rázta meg Haitit. Emberek százezrei váltak hajléktalanná, gyermekek árvultak meg pillanatok alatt, s családok tízezrei lettek szerencsétlenné..... Örökre elveszítették a biztonság érzését, de ami a legrosszabb: életükkel fizettek. Ilyen események kapcsán az egész világ megmozdul.
Nem tudunk kétkezi segítséget nyújtani, bár szeretnénk, hiszen lelketlen az akinek nem gyűlnek könnyek a szemébe, amikor a pici gyerekek százait gyűjtik össze sebesülten, és azt sem tudják merre van a családjuk. Ilyenkor azt mondjuk, minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ez a mi esetünkben- ilyen távolságból csupán egy dolgot jelenthet: adakozunk.
Így tettek iskolánk tanárai és diákjai is: pénzadományt gyűjtöttek a diákparlament a tagjai, sorra járva az egyes osztályokat, tantestületet. Az iskolában összegyűjtött pénzhez adódott hozzá az összeg is, melyet iskolabálunkon ajánlott fel legmagasabb licitként Klosterman úr az ólomüvegtálért, melyet árverésre bocsájtottunk. A gyűjtésből befolyó pénzösszeget a helyi katolikus közösséghez jutattuk el. Az átadásra az iskola falai között került sor.
A természet erőivel szemben sokszor tehetetlenek vagyunk. Ezért kellene földanyánkkal szemben úgy viselkednünk, hogy még nagyon sokáig hordjon bennünket a felszínén anélkül, hogy bármiféle bántódásunk esne.
(Ehhez a témához tartozó képek a "FÉNYKÉPALBUM - SOS TAHITI" nevű mappában találhatóak)